Amerikai statisztikus, tanácsadó. Leginkább a Japánban végzett munkájáról ismert, ahol 1950-től kezdődően oktatta a japán felső vezetőket a termékminőség fontosságára. Több módszert alkalmazott, köztük a statisztikai folyamatszabályozást, de a PDCA-ciklus kialakítása is az ő nevéhez fűződik. Róla nevezték el a Deming-díjat, amit a minőség terén kimagasló eredményeket elérő cégek kaphatnak meg. A Yale Egyetem elvégzése után a mezőgazdasági minisztériumban helyezkedett el, ahol agrármérnököket oktatott statisztikai módszerek alkalmazására. A II. világháború alatt szemináriumokat tartott a katonai felszerelések minőségének javítása témájában. Ennek eredményeképpen 1947-ben Japánba küldték tanácsadóként, ahol a japán felső vezetőknek tartott előadásokat. Az elsőt 1950 júliusában tartotta meg. 10 évvel később módszerei annyira elterjedtek, hogy az olcsó és az amerikainál jobb minőségű japán áruk kezdték elönteni az amerikai piacot.
Egészen az 1980-as évekig Deming csak Japánban volt ismert, az amerikai cégek azután kezdték el alkalmazni statisztikai módszereit, miután megjelent egy televízióműsorban. 1981 és 1993 között több mint 120 000 embert oktatott 4 napos szemináriumok keretében. Kurzusain nem csak a statisztikai módszereit oktatta, de menedzsmentszemléletét is, mely gyökeresen eltért az addig megszokottól. Véleménye szerint a „menedzselés” szó azt jelenti, hogy a folyamatokat ellenőrzés alatt kell tartani, koordinálni kell a műveleteket, és fel kell készülni a jövőre. Szerinte az uralkodó menedzsmentstílus zsákutca, mert a hangsúly a versenyen van, és a pénz által irányított vezetési stílus óriási pénzügyi veszteségeket, szegénységet és munkanélküliséget okoz. Az általa javasolt menedzsmentmódszer a tudásra helyezi a hangsúlyt, ami a cégek legfontosabb erőforrása. Ez a fő mondanivalója művének, a 7 halálos szervezeti betegségnek is.